Aki hétvégén korán kel, csodás élményben lehet része. Mindehhez elég csak Piliscsévig utazni, ahol finomak a borok és egy térképeken (eddig még) nem jelzett kereszt is várja a kirándulókat.
A minap idejekorán kidobott az ágy, messze volt még a napkelte és bár egy-két órát még eltelefonozgathattam volna reggelig, inkább tartalmasabb „ébresztőre” vágytam. Így kötöttem ki aztán a Piliscsévi Pincefalunál. Eredetileg azt terveztem, hogy csak a sziklán álló keresztig megyek, végül egy tartalmas körtúra kerekedett belőle.
Egy barátom – aki szintén nem bírt sokáig aludni azon a késő őszi vasárnapon – velem tartott és együtt indultunk útnak a pincéktől a piros háromszög jelzésen át. A tehénbőgést szépen lassan harangszó váltotta fel, mi pedig gyaloglás közben azt figyeltük, hogy a napsugarak fokozatosan felolvasztották a Bárány-hegy előtt elterülő dombokat a jég fogsága alól.
„Nem tudom” – bárkit kérdeztem, mindig ezt a választ kaptam azzal kapcsolatban, hogy melyik úton lehet feljutni a sziklán álló kereszthez. Tudomásom szerint egyik térkép sem jelzi a feszületet, így csak tippelni mertem, hogy honnan lehet megközelíteni. Lágy szél fújt, néha fakopácsolást is hallottunk, itt-ott átszűrődtek a felkelő Nap sugarai a fák között.
Munkahelyi problémák, régi emlékek is szóba kerültek gyaloglás közben, az emelkedőn haladva azért többször megálltunk, a szusszanásnyi időt kihasználtuk a tartalmasabb sztorik elmesélésére. Majd kisvártatva feljutottunk a kereszthez, ami történetesen a piros háromszög jelzésen található.
Balra Piliscsév széle, középen a pincefalu és a mesterséges tó, távolban a Gerecse csúcsai bukkantak fel, jobbra pedig a Pilis vonulatában gyönyörködhettünk. Az erdő szépen őszült, de voltak benne még zöld foltok is, szigorúan a tűlevelű fafajok miatt, melyek szigeteket alkotva bújtak meg a narancssárga levéltengerben.
Persze nem elégedtünk meg ezzel a félpanorámával, útba ejtettük még a Csévi-barlangot is. Vagy húsz év elteltével jártam újra arra és egyáltalán nem emlékeztem rá, hogy korlátokkal megerősített ösvényen kell lemászni a képződmény bejáratához. Sőt ott szembesültünk azzal, hogy az út nem a barlang mellett, hanem azon keresztül visz tovább.
Túra közben sokszor beugrik a Gyűrűk Ura, most ismét felidéztük Tolkien remekművének egy-egy jelenetét, hiszen akár Gollam is otthonra lelhetne ebben a barlangban. Látványos hely, ami bár nem olyan ismert, mint a Sátorkőpusztai-barlang és a Tündérkapu, de mindenképpen megéri a felfedezést.
A meredek lejtő után nagyjából negyed óra alatt oda lehet érni az Eszperantó-forráshoz, igaz, azért bakancs nélkül nem próbáltunk volna meg lesétálni a barlangtól a pihenőhelyhez. A forrásnál megpihentünk pár percre, még benéztünk sz esőbeállóba is, ami a pókhálók miatt egy kicsit Halloween-i hangulatot árasztott.
Aki csak egy rövid reggeli (kör)túrára vágyna, annak bátran ajánlom az említett kereszt, a Csévi-barlang és az Eszperantó-forrás felkeresését. S bár azóta már lehullottak a levelek, ez a kis kirándulás a hómentes téli napokon is élményekkel szolgál!
Walczer Patrik, e sorok szerzője, újságírói hivatása mellett szenvedélyes természetjáró, aki a kirándulásaira sosem felejti magával vinni a fényképezőgépét. Kedvelt célpontja a Magas-Tátra és természetesen a Dunakanyar. A jól ismert túracélpontok látogatása mellett egyre gyakrabban keres fel rég elfeledett ösvényeket vagy járatlan erdőket. Ha szeretnétek a többi képét is megnézni, keressétek fel és kövessétek be az instagram oldalát
