Végtaghiányos korpusz „mered” a távolba a sziklás-gyepes csúcsról, igaz Jézus hiányzó jobbkeze szinte fel sem tűnik a márianosztrai Kopasz-hegyről nyíló panorámában gyönyörködők számára. Képriport egy hangulatos dunakanyari túráról.
Hiába vágyakozik az ember, nem feltétlen jut fel egy téli délutánon a Börzsöny egyik legszebb csúcsára. Ha hideg van, akkor a mínuszok gyakran visszatartják a kirándulókat. Így sok esetben marad az álmodozás, a havas csúcsról készült fényképben való gyönyörködés.
Egyszer éppen karácsonykor az egyik települési oldalon figyeltem fel arra, hogy bejgli lejáró túrát szerveznek a márianosztrai Kopasz-hegyre. Akkor a rokonlátogatások miatt nem jutottam el, a helyet viszont felírtam az úti célokat tartalmazó noteszembe, ami egyébként elveszett a költözéskor. Pár évig egy dobozban pihent, mígnem néhány héttel ezelőtt takarítás közben a kezembe került…
Tarkónkat égette a nap, pedig már jócskán délután volt, mikor hárman elindultunk Márianosztráról a Kopasz-hegy irányába. Eszembe jutottak az első börzsönyi emlékek, melyek a Magas-Taxi Turistaház fűződtek. Cirka 17 éve több kilométernyi fárasztó túra után elterültem a fűben és vagy jó negyed óra alatt elkortyolgattam egy jó citromos radlert. A büfé már nem üzemel, romhalmazzá vált e sokak számára kedves hely, bakancsos turistáknak megszakad a szíve. Bizony kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi.
Művészet vagy pusztítás? Nem tudok szó nélkül elmenni, mikor egymásra helyezett kavicsokból épült kőtornyokat fedezek fel a természetben. Fényképen mutatós, de az tény, hogy a szakemberek kevésbé lelkesednek értük. Egy-egy még elfér útjelzőként vagy installációként, de tömegével azért nem lenne szerencsés elhelyezni őket a domboldalakon.
Bár a fotó nem mindig adja vissza, a csúcstámadás utolsó szakasza olyan masszív szintemelkedést tartalmazott, hogy a kevésbé edzett kirándulóknak biztosan érdemes kisebb pihenőket tartaniuk. Mi igazából siettünk, így szinte felrohantunk a csúcsra. Ez egyébként a zöld háromszög jelzésű út már.
A hegytetőre érve a fák takarásából előbukkant a szirt, amelyen a kereszt áll. Az erdőtől pár percnyire van a feszület, ahol szinte körpanoráma vár ránk. Remek napos időt fogtunk ki, látszódott Esztergom, mögötte a Gerecse, balra a Börzsöny néhány alacsonyabb csúcsa, a Dunakanyar, a Visegrádi-hegység látszódott.
Szisszent a dobozos üdítő, előkerült a jutalomszendvics, a napi célt, az 539 méter magas Kopasz-hegy megmászását teljesítettük! Izzadtságot letöröltük, gyönyörködtünk a tájban. Vitathatatlan, hogy szép helyen élünk… És igen, valójában hiányzik Jézus jobb keze! Azért kíváncsi lennék, hogy valaki magával vitte-e ereklyeként, vagy hogy mi lett a sorsa…
Walczer Patrik, e sorok szerzője, újságírói hivatása mellett szenvedélyes természetjáró, aki a kirándulásaira sosem felejti magával vinni a fényképezőgépét. Kedvelt célpontja a Magas-Tátra és természetesen a Dunakanyar. A jól ismert túracélpontok látogatása mellett egyre gyakrabban keres fel rég elfeledett ösvényeket vagy járatlan erdőket. Ha szeretnétek a többi képét is megnézni, keressétek fel és kövessétek be az instagram oldalát
