Barion Pixel

Látógatóban az Eszperantó-forrásnál – Walczer Patrik képriportja

Világbajnoki címmel is felér és joggal lehetünk büszkék, ha télen megembereljük magunkat, felkelünk a kanapéról és a telefont túrabakancsra cserélve barangolunk egyet a természetben. Az élmény most sem maradhatott el, tehénbőgés és láncfűrész hangja kísért a piliscsévi Eszperantó-forrásig vezető utamon.

Mérte már valaki stopperrel, hogy mennyi idő alatt ér oda a kiszemelt célponthoz? Amennyiben igen, kvázi a kirándulás felér egy lazább teljesítménytúrával, cserébe verejték fog csurogni a homlokunkon és hátunkon, na meg kevésbé vehetjük szemügyre az erdőt. A szintidős természetjárás nem az én világom, de pusztán kíváncsiságból néztem, hogy a pincefalu szélétől hány perc múlva érkezem meg a forráshoz. START!

Eszperantó vagy eszperente? Általános iskolásként sokáig úgy véltem, a két kifejezés egy és ugyanaz. Nem találtam legyőzőre a magyar nyelvi játékban és a lendületem egészen addig tartott ki, míg a tanárom fel nem világosított: az eszperantó a világmindenség közös nyelve, vagyis eredetileg annak szánták…

A téli erdő egy igen egyhangú képként él bennünk: minden csupasz és minden fehér, olyan rideg a táj. Csak a szélben hajlongó fák „nyikorgásra” emlékeztető hangja, a talpunk alatt ropogó hó és egy-egy madár csicsergése hoz egy kis színt a rengetegbe. No meg az aljnövényzet ellenálló képviselői, kik semmilyen körülmények között nem eresztik leveleiket.

Japán invázió a Pilis lábánál! Persze nem kell tartanunk kamikaze harcosoktól, nem veti ránk senki magát a fák mögül. Ám az utunkat szegélyező piros jelzés kétségtelenül hajaz az ázsiai szigetország legfontosabb jelképére.

Az ember életkedvét pillanatok alatt el tudja venni, ha az erdőben éri utol egy vihar. A Magas-Tátrában kilométereket baktattam csendes esőben, sehol egy mélyedés vagy építmény nem volt, ahová beállhattam volna száradni. Nem úgy, mint a Pilisben, ahol a forrás felé haladva az egykori kerületvezető erdész tiszteletére létesített Bodri Gyula esőházban kényelmesen lehet várakozni.

Ősz a télben, két évszak egy képben. Vajon mennyi az esély arra, hogy egy falevél úgy álljon meg a hóban, mint a cövek? Talán több annál, minthogy én viszem el a következő hétvégén az ötöslottó főnyereményét.

Tizenegy perc, STOP. Ennyi kellett, hogy gyorsabb tempóban megérkezzek a forráshoz. Enyhe emelkedő, kényelmes táv. Gyermekekkel is könnyen teljesíthető és elérhető kirándulóhely. Az emléktábla is hirdeti, hogy az eszperantisták összetartó közösséget alkotnak, hiszen elődeik tevékenységét nem felejtve az előző évtizedben rendezték a környezetet.

A kis völgyben éjjel kemény fagyok is lehetnek. Egy átlagos téli napon a nappali felmelegedés arra elég, hogy a kis menedékházikó tetejére hullott hó olvadásnak induljon, szépen lecsöpögjön, majd estére szép kis jégcsapok keletkezzenek.

Elsőosztályú kényelem a természetben. Persze nincs 220 volt és kondenzációs fűtés, mikrohullámú sütő, valamint LED-es világítás sem. De van csend, magány, pad, sőt tető a fejünk felett, így akár egy éjszakát is könnyen átvészelhetünk a kis faépítményben.

Az ásványvizes palackom az autóban felejtettem, annyira siettem a forráshoz, naivan gondoltam, majd csak csurran-cseppen valami a kútból. Máskor körültekintőbb leszek induláskor…

Út a világosság felé. Gyerekként mindig is érdekelt, hogy vajon mennyire lehet közel menni a Naphoz. Piliscséven csak lépcsősornyi távolságot kell leküzdenünk a cél érdekében 🙂

Eldöntöttem, nyáron visszajövök. Szeretném egy helyben sütött szalonna és kolbász elfogyasztása után friss forrásvízzel enyhíteni a szomjúságom. Hátha arra jár pár eszperantista is, aki nyelvleckét is ad pihenő közben.

Walczer Patrik, e sorok szerzője, újságírói hivatása mellett szenvedélyes természetjáró, aki a kirándulásaira sosem felejti magával vinni a fényképezőgépét. Kedvelt célpontja a Magas-Tátra és természetesen a Dunakanyar. A jól ismert túracélpontok látogatása mellett egyre gyakrabban keres fel rég elfeledett ösvényeket vagy járatlan erdőket. Ha szeretnétek a többi képét is megnézni, keressétek fel és kövessétek be az instagram oldalát

https://www.instagram.com/walczerphoto/

Magazin

A Studenka-forrás felfedezése – Walczer Patrik képriportja

Szinte teljesen lerúgták magukról az utolsó leveleket is a fák és már vastag hóréteg borítja az erdőket, hegyeket, ám a tél beköszönte előtti utolsó napokban még felkerestük a piliscsévi Studenka-forrás környékét, hogy megörökítsük az ősz minden színárnyalatát. Képriport az eldugott pihenőhelyről. Remek kis körpanoráma tárul elénk a piliscsévi Kálvária utca felől megközelíthető Tetős-hegyről, ahol legutóbbi […]

Tovább olvasom
Magazin

Megtalálták a Dunakanyar legjobb halászlevét

A Visit Esztergom kezdeményezésére izgalmas kihíváson vettek részt a Dunakanyar kiemelkedő, közismert éttermei, ahol a zsűrizést a Magyar Konyha magazin vállalta magára. A Dunakanyar szépségét a téli időszakban sem lehet elfelejteni, az ide érkező látogatóknak pedigmindig jól esik egy forró leves. Az ünnepi időszakhoz közeledve ezért is döntött úgy a Visit Esztergom,hogy megkeresi a környék […]

Tovább olvasom
Magazin

Újra várja a látogatókat a Váci Egyházművészeti Gyűjtemény

Múzeumba járni trendi. Aki váci városnézésre adja a fejét, az bátran feltűzheti legalább a főtéren található múzeumokat a bakancslistájára. A Március 15. tér nem csak azért különleges, mert egyedülálló módon háromszög alakú (ez az állítás persze csak marketing fogás ami nem is igaz, hiszen mindjárt itt van Esztergom főtere is, ami úgyszintén tölcsér formájú), hanem […]

Tovább olvasom