Szinte teljesen lerúgták magukról az utolsó leveleket is a fák és már vastag hóréteg borítja az erdőket, hegyeket, ám a tél beköszönte előtti utolsó napokban még felkerestük a piliscsévi Studenka-forrás környékét, hogy megörökítsük az ősz minden színárnyalatát. Képriport az eldugott pihenőhelyről.
Remek kis körpanoráma tárul elénk a piliscsévi Kálvária utca felől megközelíthető Tetős-
hegyről, ahol legutóbbi látogatásom alkalmával elővigyázatosságból hagytam ott a kocsit.
Csúsztak a kerekek a nedves aljnövényzeten, a felázott talajba kis híján bele is süppedtek,
így inkább megálltam és gyalog haladtam tovább a Bárány-hegy felé vezető földúton.
A kéktúrázók jól ismerik a Studenka-forrást, hisz az erdei gyalogos „sztráda” egyik ismert leágazásáról van szó. Ugyanakkor a kevésbé gyakorlott erdőjárók térkép nélkül nehezen találják meg, hogy pontosan hol lehet eljutni a forráshoz. Természetesen egy feliratos fatábla siet a segítségükre.
Ahogy Newton fejére alma, az enyémre kis híján egy makk pottyant, mely épp a lábaim elé hullott. Persze nem tapostam el, jó lesz az még egy-egy állatnak uzsonnára. Később aztán többet is találtam belőle, így ezt a helyet minden bizonnyal a vaddisznók is kedvelik. (De erről még később…)
A geometria begyűrűzött a természetbe! Láttatok már derékszögű gombát? Bizony nem
egy különleges fajtáról van szó, csupán annyi történt, hogy ez a példány igyekezett utat
törni magának a napsugarak felé. De ha eljátszunk a gondolattal, akkor tekintetjük a
tengerből kiemelkedő periszkópnak vagy egy fonográf tölcsérének is, attól függ, ki
mennyire kreatív.
Bevallom, sosem figyeltem oda eléggé biológiaórán, így a gyilkos galócán kívül nem sok gombafajt ismerek fel látásból. Szerencsére a mobiltelefonos applikációnk a barátaink, melyek könnyen és gyorsan „gondolkodnak” helyettünk.
Meglepően furcsa volt, hogy november végét írtunk és mégis tele volt az erdő sárga és szép számú zöld falevelekkel is. Mintha egy kicsit megállt volna az idő. Persze az okokat tudjuk – a klímaváltozás nem pusztán alaptalan riogatás, nyomait Piliscsév határában mi magunk is észlelhetjük.
Nem is lehetne ennél szebb az erdő, pláne a tél beköszönte előtt. Vélhetően a jövőben még inkább kitolódik majd a lombhullatás időszaka. Lehet, hogy karácsonykor még sárga faleveleket fogunk gyűjtögetni?
Az elágazástól jó tíz perc alatt, mintegy 300 méter megtétele után kényelmesen odaértem a Studenka-forráshoz. A lombok között már messziről feltűnt a kis fedett, pihenő, mely jól jelzi, hogy az eldugott kis pilisi ékszerdobozoknak is van gazdája.
Most őszinte leszek: három évvel ezelőtt jártam először a Studenka-forrásnál, igaz, akkor nyári hőségben tévedtem oda. Akkor és most is száraz maradt a bögrém, ugyanis egy csepp víz sem volt a forrásban, így aki ott szeretne felfrissülni, gondoskodjon magának kellő folyadékról. De legalább a környezet rendezett.
A hely spiritualitása lépten-nyomon tetten érhető, a hívők bizonyára összekulcsolt kezekkel szoktak imádkozni Szűz Máriához, kinek képe a kereszt melletti fán is látható. Ám egy díszes fatáblán „Az erdő fohásza” látható, mely a természet tiszteletére és a fák oltalmára buzdít.
Bár sok információ nincsen a világhálón a forrás történetéről, mindenesetre érdekes lehet, hogy vajon hány éve nem lehet meríteni a friss vízéből. Egyszer a Gerecsében, pontosabban Lábatlanon találkoztam néhány lokálpatrióta erdőjáróval, akik a településen található források megtisztításával is foglalkoznak. Ki tudja, vajon megéljük-e még azt, hogy újra víz tör fel a Studenkánál a mélyből.
Walczer Patrik, e sorok szerzője, újságírói hivatása mellett szenvedélyes természetjáró, aki a kirándulásaira sosem felejti magával vinni a fényképezőgépét. Kedvelt célpontja a Magas-Tátra és természetesen a Dunakanyar. A jól ismert túracélpontok látogatása mellett egyre gyakrabban keres fel rég elfeledett ösvényeket vagy járatlan erdőket. Ha szeretnétek a többi képét is megnézni, keressétek fel és kövessétek be az instagram oldalát
