Barion Pixel

Ez a pilisi túra mesés kilátással ajándékoz meg – Walczer Patrik képriportja

Piknikezni, sörözni, de akár egy jót merengeni is lehet a Klastrompuszta felett a fák öleléséből kiemelkedő Kémény-szikláról, ahonnan gyönyörűen láthatjuk azt is, ha Kesztölc térsége vastag ködbe burkolódzik. Rövid, egyben fárasztó az út, de megéri felmenni a fehér sziklaszirtre.

– Kirándulunk egyet? – kérdezte egy kedves ismerősöm a Kéktúrázás napja előtt, természetesen habozás nélkül igent mondtam. Amolyan ráhangolódásként Dorogról indultam el, a kis akácos erdőn a kék sáv jelzésen közeledtem Kesztölc központjáig. Úgy sejtettem, hogy hazánk első túraútvonalának egy szakaszát fogjuk kényelmesen bejárni, erre a reggeli séta bemelegítésként tökéletes volt. Végül nem így lett.

– Úgy döntöttem, hogy nem kéktúrázunk, hanem felmegyünk a Kémény-sziklára. Mit szólsz? – javasolta, majd bólintottam. Akkor még nem sejtettem, hogy hol lesz az úti cél, nem ismertem a helyet, így fűtött a kalandvágy. Sok erdőjáróval találkoztunk Klastrompusztáig, ahonnan a tömeg egy része Piliscsév, másik fele Dorog irányába sétált, mi pedig a sárga sávon, a Pilis-nyereg felé indultunk tovább.

Ha hegynek felfelé öt perc elteltével már liheg az ember, akkor igazából két dologra lehet gondolni: vagy gyors a tempónk a terepviszonyokhoz képest, vagy gyenge az állóképességünk. Esetemben utóbbi volt igaz, ám a lélegzetvételnyi szünetek, pár perces pihenők elegendők voltak arra, hogy leküzdjem a további emelkedőket. Eszmecserére is volt időnk, a munkahelyi stressztől a kedvenc futballcsapaton át a kedvenc pilisi élményig minden szóba került.

– Jobbra már látszik a kőfal. Annak a tetejére fogunk felmenni – mutatott társam jobbra, a fák mögött elhelyezkedő sziklákra. Rögtön a déjà vu érzése kerített el. Néhány éve egy hetet töltöttünk el az ausztriai Mondsee nevű tónál. Ha már ott voltunk, egyik nap kihasználtuk a lehetőséget és elindultunk hegyet mászni. Úgy véltük, hogy az útvonal szépen egyenletesen, folyamatosan emelkedik majd, „megkerüli a sziklákat” és körbe vezet majd fel a csúcsra, de a mosoly hamar arcomra fagyott. Az akkori túrán a terep első harmada hasonlított a Pilisre, majd aztán jöttek a függőleges létrák és láncok, adrenalinból sem volt hiány.

Itt, Klastrompusztánál ugyan ilyen „nehezítésekkel” nem találkozunk, de azért kellemesen elfáradunk, ha nagy lendülettel, sietősen érünk fel az immár zöld kereszt jelzésen a sziklára. WOW, vagy AHA! Mindössze ez a két hárombetűs szó, netán a négybetűs „AZTA!” hagyja el ajkainkat, ha kisétálunk a szirtre, ahonnan Piliscsévtől Dunáig elláthatunk.

Barátom itt szisszentett rá a sörére, én maradtam a víznél, italozva ültünk ki a képződményre. Távolban a Gerecse torony villogott, balra kisebb további szirtek bukkantak elő az erdőből, jobbra a szőlők egészen a hegy lábáig felkúsztak. Azért a szintkülönbség is érződik, ha óvatosan lepillantunk. Klastrompuszta és az összes többi település egy domborzati viszonyokat is hűen ábrázoló terepasztalhoz hasonlítanak.

Eljátszottam a gondolattal! Mi a gyönyörűbb innen? Ha a köd ellepi a térséget és csak a Kémény-szikla illetve a magasabb hegyvonulatok emelkednek ki belőle? Vagy a naplemente, melynek utolsó sugarai még végigsimítják a Magosi-hegyet, a Plesinát és az egész Dorogi-medencét? Esetleg szimplán elég, ha az őszi színekbe öltöző pilisi gerincet kémleljük innen, vagy a zúzmarás téli tájat kívánjuk magasból megnézni? Valószínűleg mind remek választás!

Walczer Patrik, e sorok szerzője, újságírói hivatása mellett szenvedélyes természetjáró, aki a kirándulásaira sosem felejti magával vinni a fényképezőgépét. Kedvelt célpontja a Magas-Tátra és természetesen a Dunakanyar. A jól ismert túracélpontok látogatása mellett egyre gyakrabban keres fel rég elfeledett ösvényeket vagy járatlan erdőket. Ha szeretnétek a többi képét is megnézni, keressétek fel és kövessétek be az instagram oldalát

https://www.instagram.com/walczerphoto/

Magazin

A reneszánsz sárkány éve Vácott – Báthori 550 emlékév

ác ebben az évben megidézi a város reneszánsz virágkorát. Az eseménysorozat apropója, hogy 550 évvel ezelőtt szentelték váci püspökké a humanista Báthori Miklóst, aki Mátyás király udvarával vetekedő reneszánsz központot alakított ki Vácon.   A több hónapon átívelő eseménysorozat célja, hogy a látogatók bepillantást nyerjenek a város 15-16. századi virágkorába. A résztvevők megismerhetik az itáliai […]

Tovább olvasom
Magazin

Látógatóban az Eszperantó-forrásnál – Walczer Patrik képriportja

Világbajnoki címmel is felér és joggal lehetünk büszkék, ha télen megembereljük magunkat, felkelünk a kanapéról és a telefont túrabakancsra cserélve barangolunk egyet a természetben. Az élmény most sem maradhatott el, tehénbőgés és láncfűrész hangja kísért a piliscsévi Eszperantó-forrásig vezető utamon. Mérte már valaki stopperrel, hogy mennyi idő alatt ér oda a kiszemelt célponthoz? Amennyiben igen, […]

Tovább olvasom
Magazin

A Studenka-forrás felfedezése – Walczer Patrik képriportja

Szinte teljesen lerúgták magukról az utolsó leveleket is a fák és már vastag hóréteg borítja az erdőket, hegyeket, ám a tél beköszönte előtti utolsó napokban még felkerestük a piliscsévi Studenka-forrás környékét, hogy megörökítsük az ősz minden színárnyalatát. Képriport az eldugott pihenőhelyről. Remek kis körpanoráma tárul elénk a piliscsévi Kálvária utca felől megközelíthető Tetős-hegyről, ahol legutóbbi […]

Tovább olvasom