Mákvirág- és pipacstenger borítja a Párkányhoz közeli Bélai-dombok lábánál elterülő földeket, a „virágszőnyeg” kis túlzással egészen az Esztergomi Bazilikáig ér el. Érdemes elindulni a csúcs felé és féltávnál fentről is megcsodálni a piros-lila színben pompázó réteket.
A „Felvidéki Provence”. Így neveztem el a párkányi vasútállomáson túli területet, amelyet a közelmúltban jártam végig. Már régóta foglalkoztatott, hogy a Bélai-dombokról vajon milyen kilátás nyílhat a Felvidék déli részére és az anyaországra. Hónapok óta tudatosan próbálom felfedezni az Ister-Granum régió szlovákiai részét: Muzslán híres borok készülnek, Karva igazi biciklis paradicsomként ismert. Aztán ott vannak a Párizsi mocsarak, a fűri kápolna és a mellette lévő kis tó, a (bakancs)listát pedig még sokáig lehetne folytatni.
Úti célként ezúttal a 251 méter magas Kék-csúcsot (Modry vrch) jelöltem ki, ami a Bélai-dombok legmagasabb pontja. Ha Esztergomból nézzük, mindössze a hatalmas adótornyot látjuk belőle. Át is gurultam a Mária Valéria-hídon és Párkányon, majd a vasútállomás után az elágazásnál jobbra tartva a 69-es útról rátértem az 509-es útra. A vasúti felüljárót követően érdemes lassabban haladni és figyelni, ugyanis az első kereszteződésnél rögtön le kell térni jobbra. Nem nagyon lehet eltéveszteni, még egy „GERENDÁS” feliratú tábla is kint van mellette, ami a Bélai-domboknál lévő panziót jelzi.
A perifériás látásom először úgy érzékelte, hogy mézontófű, azaz facélia borítja az út menti területet, közelebbről nézve jöttem csak rá, hogy rózsaszínes-lilás mákvirágok szirmai hajladoznak a szélben. A fákkal szegélyezett, meglepően jó minőségű aszfaltúton továbbhaladva aztán újabb ültetvényekre bukkantam, csak választanom kellett, hogy a bazilikát, vagy a szőlőkkel teleültetett domboldalt kívánom megörökíteni a virágszőnyeggel. Végül egyiket sem lehetett kihagyni.
Az esztergomiak már-már megszokhatták, hogy aszfaltút vezet fel a csúcsokra, igaz, itt lényegében más a helyzet, mint a Vaskapu és Dobogókő esetében. A telkek között kanyarogva láthatunk gyönyörűen rendben tartott portákat és kerteket, nem túlzás kijelenteni, hogy karakteres borok készülhetnek ezen a helyszínen.
Érdemes elővenni egy navigációs alkalmazást, úgy el sem téveszthetjük a dombtetőre vezető utat. Ha búcsút intünk a mákvirágoknak, akkor nagyjából 4-5 percnyi út után érjük el azt a meredek emelkedőt, ahol az út egy szőlőültetvény mellett halad el. Ennél a helynél érdemes leparkolni, kiszállni és gyönyörködhetünk a félpanorámában. Vigyetek magatokkal egy pokrócot, egy kis bort és élvezzétek ki, hogy csendes, meghitt környezetben tekinthetitek meg a Vaskapu,a Pilis nyugati szeglete és a Gerecse által körbeölelt tájat.
Egyébként mi felmentünk egészen az adótoronyig. Ott nincs kilátópont, a Kék-hegyet teljesen erdő borítja, de aki kalandozni szeretne, az induljon el onnan valamelyik ösvényen, biztosan tartogat számára izgalmakat a természet.
Walczer Patrik, e sorok szerzője, újságírói hivatása mellett szenvedélyes természetjáró, aki a kirándulásaira sosem felejti magával vinni a fényképezőgépét. Kedvelt célpontja a Magas-Tátra és természetesen a Dunakanyar. A jól ismert túracélpontok látogatása mellett egyre gyakrabban keres fel rég elfeledett ösvényeket vagy járatlan erdőket. Ha szeretnétek a többi képét is megnézni, keressétek fel és kövessétek be az instagram oldalát
