Befagytak a vízesések és a csobogók, a kövek csúsznak, jégorgonák fújják a szurdok himnuszát, miközben valójában síri csend honol a sziklák között. Képriport az ország egyik legnépszerűbb természeti kincséből, a dömösi Rám-szakadékból.
Egy újabb csoda a szurdokban. A jég nem ropog, masszívan megtart, alatta néhol elsuhan néhány buborék. Egy sas repül el felettem, a vonatot már nem hallom, túl messze járok a Dunától. Visszafordulni nem lehet, nem adom fel. A korlát masszív, akkor is megtart, ha baj történik. Ha nem lenne másik út, azt mondanám, hogy vége, ennyi volt. Már ezzel a látvánnyal is beérné az ember. Vajon meddig lehet ezt fokozni? A korlát felfelé vezet, újabb csodákat rejt a hely.
A legnagyobb zuhatag. A sapkám levettem, és meghajoltam előtte. Nyáron a létrán mászva könnyen vizes lesz az ember, a köveken megpattanó cseppek átáztatják a ruhákat. Most száraz maradtam, leszámítva azt, hogy egy helyen bokáig beleszakadtam a patakba. Még sosem jártam Erdélyben, de ismerőseim azt mondták, szép szurdokok vannak arrafelé. Valahogy így képzelem el az ottani téli világot. Az út zárva van – suttogta halkan a patak. A fényképező állvány itt marad, mert egy kézzel mászni életveszélyes, és máskülönben ki is vinné el innen? A tolvajok nem ide járnak lopni. Öt lépés után fellélegeztem, a létra felső része kevésbé csúszott.
Walczer Patrik, e sorok szerzője, újságírói hivatása mellett szenvedélyes természetjáró, aki a kirándulásaira sosem felejti magával vinni a fényképezőgépét. Kedvelt célpontja a Magas-Tátra és természetesen a Dunakanyar. A jól ismert túracélpontok látogatása mellett egyre gyakrabban keres fel rég elfeledett ösvényeket vagy járatlan erdőket. Ha szeretnétek a többi képét is megnézni, keressétek fel és kövessétek be az instagram oldalát
