Barion Pixel

Királyrét a Börzsöny szíve, melyet gyalogosan, autóvalal, de akár kisvonattal is megközelíthetünk. Mi utóbbi mellett tettük le a voksunkat, és egyáltalán nem bántuk meg, hogy a Török-patak völgyében őszi köntösbe öltözött erdők között kanyarogtunk többedmagunkkal.

Úgy 2007 környékén, tehát idestova tizenöt éve jártam először Kismaroson, amikor is csoportos kirándulás keretében vonatra szálltunk és utaztunk egy jót a Királyréti Erdei Vasúton. Miután megérkeztünk a végállomásra, túráztunk egyet a környező erdőkben és a kötelező szalonnasütés sem maradhatott el. (Itt jegyzem meg, évekig azon versenyeztünk, kinek az ebédje kap először lángra, ugyanis úgy tartottuk, akkor jó, ha már a külseje szénné égett.)

Azóta több mint másfél évtized telt el, de az emlékek nem múlnak, csak megkopnak és újra előtörnek az emberből, ha visszatér eme szép helyre. Idén ősszel egy borongós, szélcsendes napon érkeztünk meg újra Kismarosra. Tapasztaltuk, hogy már a vonat indulása előtt úgy 20 perccel komolyabb társaság várakozik a felszállásra, így sietősen mi is megvettük a jegyünket.

Aztán felbukkant a felüljáró mellett a várva várt szerelvény. Telefonok a kézben, készültek az első fotók az érkező mozdonyról és a vagonokról, melyek mind arra vártak, hogy megteljenek lelkes kirándulókkal. Apró masiniszták – igen, azokra a gyerekekre gondolok, akik vettek jelzőtárcsát az állomásépületben foglaltak helyet a padokon –, kik vagy csak egy könnyebb sétára, vagy egy hosszabb családi túrára indultak szüleikkel a természetben.

Walczer Patrik, e sorok szerzője, újságírói hivatása mellett szenvedélyes természetjáró, aki a kirándulásaira sosem felejti magával vinni a fényképezőgépét. Kedvelt célpontja a Magas-Tátra és természetesen a Dunakanyar. A jól ismert túracélpontok látogatása mellett egyre gyakrabban keres fel rég elfeledett ösvényeket vagy járatlan erdőket. Ha szeretnétek a többi képét is megnézni, keressétek fel és kövessétek be az instagram oldalát

https://www.instagram.com/walczerphoto/

Útközben a patakra néztem, mely hol szélesebben, hol szűkebben terült el a dombok között. Nehéz elhinni, hogy a lágyan csordogáló csermely vad folyammá is duzzadhat. Szokolyára érve azon gondolkodtam, vajon hányan használják a vonatokat munkába járásra, vagy hogy elutazzanak a boltig vele. Tény, hogy nem megy gyorsan, de aki ráér, annak valós alternatíva a kocsi helyett.

A faluban a kisvasút mentén két, borostyánnal benőtt házat is láttunk, a növények levelei sötétzöld helyett immár vörösben pompáztak. Szívesen lennék bármelyik épület lakója, naphosszat gyönyörködnék a látványban.

Bő fél órás vonatozás után érkeztünk meg Királyrétre, ahonnan az utasok egy része a közeli étterembe tért be, mások a büfébe, a bakancsosok pedig a hegyek felé vették az irányt. A patak eszembe juttatta azokat az élményeket, mikor gyerekként a köveken járva és nem a kijárt utakon haladtunk. A bokaficamokat megúsztuk, ám olykor sikerült megcsúsznunk a nedvesebb felületeken és bele-bele léptünk a hideg vízbe.

Most megúsztam szárazon, hiszen csak a partról figyeltem a csordogáló patakot, melyről az egyik zúgónál egy hosszú záridős képet is készítettem. A túránk során egyébként most nem mentünk fel a Várhegy-kilátóhoz – pedig megéri, főleg, ha tiszta az idő – hanem a horgásztavat céloztuk meg.

Most megúsztam szárazon, hiszen csak a partról figyeltem a csordogáló patakot, melyről az egyik zúgónál egy hosszú záridős képet is készítettem. A túránk során egyébként most nem mentünk fel a Várhegy-kilátóhoz – pedig megéri, főleg, ha tiszta az idő – hanem a horgásztavat céloztuk meg.

A mohákkal benőtt stég, a túlparti színkavalkád, a békésen úszkáló tőkés récék és hattyúk mind az őszi idilli nyugalmat testesítették meg. A békanyálas vízfelszín, az avartenger és az itt-ott felbukkanó gombák mind azt a mesebeli álomvilágot szimbolizálták, ahol a rosszt még hallomásból sem ismerik és ahová gondolatban szívesen ellátogatunk.

A látvány elbűvölő volt, egy apróság jobban megragadta a figyelmem. Amíg az osztrák hegyekben, vagy a Magas-Tátrában járva szinte minden kalandor köszön egymásnak, addig ez itthon kevésbé elterjedt. Egymásra néző tekintetek, mozdulatlan ajkak jellemzik sokszor a kirándulókat, pedig egy hello, vagy sziasztok igazán nem lenne megerőltető feladat.

Ha tehetitek, korán reggel induljatok útnak, ugyanis akkor még időben megérkeztek Királyrétre, ahonnan a Csóványos, a Nagy-Hideg-hegy, vagy a Magas-Tax – utóbbi azért kellemes emlék számomra, mert ott ittam először radlert – is elérhető közelségben van számotokra.