Barion Pixel

Fotós túra a havas Dunakanyarban – Milotai Richárd élménybeszámolója

A fényképezés azt jelenti számomra, hogy megállítom az időt és mindazt a sok csodát, ami abban a pillanatban körülvesz, megpróbálom a lehető legjobban belesűríteni az adott képbe. Igazából csak tolvaj vagyok…”pillanatlopó”, hiszen a legszebbet, már létrehozta a természet az én munkám csak annyi, hogy azt a fotózás alkalmával ne rontsam el.
 
Szombat reggel álmosan ébredtem és eltartott egy ideig, amíg a reggeli rutin közepette végre kinéztem az ablakon. Csodálatos érzéssel töltött el, amit láttam. Mintha csak újra gyerek lettem volna olyan izgalom futott át rajtam. Odakint sűrű pelyhekben hullott a hó. A gondolataim rögtön elkezdtek cikázni, mert ez csak egyet jelentett: Ma bizony fotózni fogok és ebbe még valahogy a családomat is be kell vonni.
 
Nem vesztegettem az időt, amíg a gyerekek reggeliztek én máris elindultam megörökíteni a havas Esztergomot. A város még csak ébredezett, autó alig közlekedett és a legtöbb helyen még ember sem járt a hóban. Csodálatos, fehér csend vett körül és a kelő nap fényei a felhőkön átszűrődve fantasztikus színeket kölcsönöztek az épületeknek. Miközben készítettem pár képet igyekeztem az engem körülvevő hangulatra is figyelni és minden percét átélni. Hálás voltam ezekért a pillanatokért.
 
Otthon előálltam a tervvel: Irány a Nagymarosi Termelői Piac (ahol pedig a feleségem válogathat az izgalmasabbnál izgalmasabb portékák közül). Mert azért fotózás ide vagy oda, de az sem baj, ha a családi béke és egyensúly érdekében nemcsak fényképeken hozzuk haza az élményeket, hanem pl. finom termelői sajtok és füstölt húsok képében. Természetesen útközben nem hagyhattuk ki Zebegényt sem, aminek igazi alpesi hangulatot kölcsönzött ez a kis havazás. Üde volt a reggel és szikrázó napsütésben másztunk fel a Trianon emlékműhöz és a Kós Károly-kilátóhoz, ahonnan mesés kilátás tárult elénk. Természetesen a séta végén mindenképp útba ejtettük a környék méltán híres rétesezőjét. Finom süteményeinket már a falu utcáján bandukolva fogyasztottuk el.
 
A zebegényi sétánk után igazán különleges érzés volt a nagymarosi piac nyüzsgésébe belecsöppenni. Lekvárok, teák, sajtok, kolbászok, csípős szószok és mindenféle kézműves kincs, amik közül válogatni épp annyi ideig tartott a családomnak, hogy közben és készíthettem egy fényképet erről a télen is hangulatos városkáról.
Feledhetetlen pillanatok a fényképeken, örökre szóló élmények a lelkünkben és emellé mindenféle termelői finomság a fonott kosárba. Hát kell ennél több?
Ha még nem láttad Milotai Richárd fotóit a behavazott Visegrádról, akkor ide kattintva tudod megnézni: