Zöldellő mohaszőnyeggel bevont sziklák között tör magának utat a Szentléleki-patak, melynek szurdokvölgye most igazi jégvilággá változott! Fedezzétek fel velünk a Dunakanyar egyik kevésbé ismert szegletét!
Az emberben egész élete során ott rejlik a gyermeki kíváncsiság, vágyakozás az új, szokatlan élmények iránt. Ha jobban belegondolunk, földi létünk lényegében a szép emlékek gyűjtögetéséről szól, ami lehet egy találkozás, egy utazás vagy egy magányos fotós túra egy remek kis szurdokvölgyben.
De vajon lehet-e még újat mutatni a kíváncsi szemeknek a digitalizált és alaposan feltérképezett világunkban? Bizony lehet, ehhez viszont két dolgot feltétlen meg kell tennünk: egyrészt kerüljük el a túlságosan is felkapott helyeket, másrészt vegyük elő a jó öreg térképet, bökjünk rá egy olyan pontjára, ahol nem jeleznek semmilyen látványosságot. Nem fogjátok megbánni a döntéseteket!
Walczer Patrik, e sorok szerzője, újságírói hivatása mellett szenvedélyes természetjáró, aki a kirándulásaira sosem felejti magával vinni a fényképezőgépét. Kedvelt célpontja a Magas-Tátra és természetesen a Dunakanyar. A jól ismert túracélpontok látogatása mellett egyre gyakrabban keres fel rég elfeledett ösvényeket vagy járatlan erdőket. Ha szeretnétek a többi képét is megnézni, keressétek fel és kövessétek be az instagram oldalát
A minap Esztergomból Dobogókő felé haladtam az 1111-es úton, amikor is egy jobbos kanyarnál balra a Szentléleki-patak szurdokvölgye felé pillantottam. Nocsak, egy mini vízesés! Egy életre megjegyeztem magamnak a helyet és hazafelé már azt lestem, hogy legközelebb hol fogok majd leparkolni. Pár nap múlva bakancsban, állvánnyal és fényképezőgéppel tértem vissza, majd elindultam folyásiránnyal szemben.
Szerencsémre addigra beköszöntött a zimankós időszak: no, ennek nem azért örültem, mert így száraz lábbal kelhettem át a köveken, hanem amiatt, mert a kis csobogók lelassultak, megfagytak, a belógó ágakon, fűszálakon gyönyörű jégpáncél képződött. A tél ezer arca! Bár hó régen hullott és a lepelnyi fehérség is már a múlté, a látvány így is elbűvölő. A mélysötét zöld mohával benőtt sziklák, a talajt borító elszáradt, megbarnult levelek és a tejfehér kristályok színkavalkádja olyan, mint egy festmény.
Ahogy távolodtam az úttól, úgy nem az elsuhanó, olykor nagyokat fékező kocsik hangja, hanem a jégpáncél alól itt-ott előbukkanó csermely halk duruzsolása törte meg a csendet. Merthogy a méretes sziklák között járva még egy árva madárfütty sem hallatszott, a szárnyas erdőlakók is máshol szeretik énekkel megörvendeztetni a természetjárókat. Így csak én voltam és a kis patak, melynek völgye tartogatott néhány meglepetést.
Későre járt már, a napsugarak még utoljára megsimogatták a dombtetőn árválkodó fák csupasz koronáit, majd szép lassan sötétség telepedett az erdőre. Sakk-mattot adott nekünk az égi király a szurdok pepitás, bástyák, gyalogok és huszárok által felszántott, fekete-fehér kockás táblára emlékeztető sziklafalán.
Ennek ellenére boldogan visszavonulót fújtam, hisz a Szentléleki-patak feltárta előttem a kevesek által látott arcát, melyben csak azok gyönyörködhetnek, akik útnak indulnak a rengetegbe… Ha egy kis magányra vágytok és szeretnének felfedezni egy olyan terepet, melyet nem szel keresztül jelzett turistaút, akkor a Szentléleki-patak völgye tökéletes választás lehet számotokra. Parkoljatok le a közúti híd környékén és adjátok át magatokat a természetnek.
MEGKÖZELÍTÉS:
Ez nem egy jelzett útvonal, de annál kalandosabb. Ha kipróbálnátok jöhettek ide autóbusszal is (hétköznap a 8503-as, Esztergom – Pilisszentlélek – Dobogókő járat és hétvégén a 862-es, Pomáz – Dobogókő – Esztergom buszjárat) vagy akár autóval is, amit a barátkúti parkolóban hagyhattok.
