Szerencsémre addigra beköszöntött a zimankós időszak: no, ennek nem azért örültem, mert így száraz lábbal kelhettem át a köveken, hanem amiatt, mert a kis csobogók lelassultak, megfagytak, a belógó ágakon, fűszálakon gyönyörű jégpáncél képződött. A tél ezer arca! Bár hó régen hullott és a lepelnyi fehérség is már a múlté, a látvány így is elbűvölő. A mélysötét zöld mohával benőtt sziklák, a talajt borító elszáradt, megbarnult levelek és a tejfehér kristályok színkavalkádja olyan, mint egy festmény.