Akik még őrzik a régiek tudását – Ipolyszalka, Letkés, Ipolytölgyes

Távol a zajtól és a városok nyüzsgésétől békés kis falvakat találunk az Ipoly mentén. Az itt élők nyugalmát a börzsönyi erdők vigyázzák és sorsukat az Ipoly kék szalagja fűzi össze. Küldetésünk, hogy feledésbe vesző történeteket keressünk és régi mesterségek után kutassunk az Ister-Granum régió területén.
 

Ipolyszalkán egy nagyon kedves kis tájházat találtunk, ahol napokig is forgathattunk volna. Ha ez Dikácz Zsuzsannán, a tájház vezetőjén múlik, akkor nem is történt volna máshogy, mert sorra mutatta meg nekünk azokat a régi eszközöket, amiket eleink a mindennapi életükhöz használtak. A tájházban ha minden lámpát felkapcsolunk, akkor is csak sejtelmes félhomály uralkodik. Éppen ez az izgalmas, az idők során rengeteg emléket zsúfoltak be a kicsinyke szobákba, bármerre is nézünk, minden sötét sarokban van valami izgalmas tárgy, amit ha elmozdítunk, akkor mögötte megint találunk egy újabbat. Viszont ez nem egy poros múzeum, itt bizony még élő tudást őriznek a helybeli asszonyok. Galán Angéla rögtön be is ült a szövőszékbe, hogy az újrahasznosítás jegyében szőnyeget készítsen a régi, kopott ruhákból.

Következő állomásunk Ipolytölgyesre vezetett, ahol a folyóval való együttélés nyomai után kutattunk. Valaha az Ipoly mellett élő emberek életének szerves részét képezte az ártéri gazdálkodás és a folyók, patakok erejének kihasználása. Az ide épített malmok ugyan kisebb hatásfokkal dolgoztak, de több okból is megérte a helyieknek ezeket használni. Így például csak az ilyen kisebb malmokban volt lehetőség arra, hogy az ember a saját búzájából őrölt lisztet kapja vissza. Ipolytölgyesen legalább három malom létezéséről lehet tudni, erről Dr. Koczó József nyugalmazott iskolaigazgató és helytörténész mesélt nekünk. A Cserge-malom romjait sűrű bokrok őrzik, melyeken át utat törve a régmúlt egy darabkája elevenedik meg előttünk. Egykoron a területet sikerült rendbe tenni, pihenőpadok és tájékoztató tábla került kihelyezésre, de a természet azóta újra visszahódította a malom maradványait. Talán a közeljövőben lesz majd lehetőség az emlék rendbetételére és akár egy biciklis pihenő is kialakításra kerülhet.

Úgy hírlik, hogy a környéken Cserge Gábor az utolsó, aki még gyakorolja a kosárfonás mesterségét. Való igaz, bárhol is kérdezősködtünk mindenki csak azt mondta menjünk Letkésre, mert ott még dolgozik egy kosárfonó. Cserge úr nagy szeretettel mutatta meg nekünk hogyan készíti a különféle tárgyait és közben beszélgettünk vele múltról, tudásról, hagyományőrzésről és a jövő generációjáról.

Zsuzsanna, József és Gábor, három ember, akiket összeköt az Ipoly és akik nagyon szívesen adják tovább a tudásukat. Remélem ti is találkoztok velük, hogy ellessetek valamit abból az ősi tudásból, amit őriznek.
 
Tartsatok velünk, mert ezt a videónkat is itt láthatjátok először, a Kalandos Dunakanyar oldalán!