Szentendre rengeteg élményt és látnivalót kínál, de ezúttal „csupán” egyetlen nevezetességéhez invitálunk titeket, mégpedig az ország legnagyobb szabadtéri néprajzi múzeumához. Ki ne járt volna a szentendrei Skanzenben legalább egyszer életében? De ha már egyszer láttad, mindent láttál? Na ez a Skanzenre biztos nem igaz! Vegyetek részt különleges virtuális túránkon, ahol most először fentről nézhettek körbe, és ha tetszett a látvány, akkor irány Szentendre és fedezzétek fel újra a Skanzent!
A Skanzen 1967-ben nyitotta meg a kapuit és bár az azóta eltelt 55 év hosszú idő, a múzeum mégis folyamatosan képes volt a megújulásra. A Skanzen annak ellenére tud nagyon mai és friss lenni, hogy a múltba vezet vissza minket. Hogy ez hogyan lehetséges? Például az aktív élménypontokon keresztül, ahol bepillantást nyerhetünk a szövés-fonás vagy a falusi mosás rejtelmeibe, gyógynövényeket szagolhatunk, szörpöket, lekvárokat kóstolhatunk. Érdemes időről-időre visszatérni ide, hiszen az állandó kiállítások mellett folyamatosan frissülő, izgalmas időszakos tárlatokkal is várja a múzeum csapata az érdeklődőket, sőt workshopokra is jelentkezhetünk, ahol például a kemencehasználatot tanulhatjuk meg vagy forgathatjuk a korongot a fazekasműhelyben.
Egy hely, bármennyire is érdekes vagy gyönyörű, az emberektől válik élővé! És valóban, itt is, az egyes házaknál a látogatókat korabeli öltözetben fogadó férfiak és asszonyok, az utcán zenélő dudás vagy épp az anekdotázó vízimolnár emel hidat múlt és jelen között.
A Skanzen Szentendre külvárosi részén található, a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén, természetvédelmi övezetben. Nagysága közel akkora, mint a budapesti Margit-sziget kétharmada. 8 tájegység képviselteti magát a múzeum területén, ahol az 1700-as évek közepétől kezdődő és az 1900-as évek elejéig tartó időszak magyar lakta vidékeinek életmódja, lakáskultúrája, szokásai elevenednek meg. Hogy hogyan? Ehhez több, mint 300 épületet telepítettek át ide az ország különböző szegletéből, köztük 5 malmot, de még egy Felső-Tiszavidékről származó fakazettás református templomot és a Skanzen jelképéül szolgáló haranglábat is! Eredeti helyükön ezek az épületek pusztulásra voltak ítélve, itt azonban méltó helyre kerültek, hogy mementóként szolgáljanak a régmúlt időkről. A tájegységeken belül az épületeket településnéprajzi szempontok alapján faluszerű csoportokba rendezték.
A Skanzent bátran felfedezhetjük gyerekekkel is, ugyanis nemcsak játszótereket alakítottak ki a múzeum területén, hanem több interaktív élményponton is várják őket, ahol maguk is kipróbálhatják, milyen volt régen az élet a falun, milyen lehetett egy szatócsboltban eladónak lenni vagy megismerkedhetnek a tanyasi állatokkal. Ha családdal megyünk, mindenképpen utazzunk a Skanzen kisvonatjával is!
Szöveg: Alberti Zsuzsanna, kép: Milotai Richárd
MEGKÖZELÍTÉS