Pilisszentlélek az utóbbi években igazi modern zarándokhellyé vált, sokan érkeznek a festői fekvésű, eldugott kis faluba, hogy koccintsanak egyet Teca kocsmájában vagy hogy készítsenek egy fotót a kakaós briós szobránál. Azonban, ha egy kicsit tovább sétálunk a falu központjától, visszarepülhetünk a történelembe, egészen a középkorig és egy pálos kolostor romjait fedezhetjük fel. Magunkba szívhatjuk ennek a különleges helynek a békéjét, és körbetekintve nem is lesz nehéz megértenünk, mi vonzotta az egykori szerzeteseket ehhez az élethez.
A lengedező szélben a múlt titkát vigyázó tölgyfák suttognak egymásnak régmúlt meséket. E fák öleléséből kibontakozva a tisztáson évszázados tanújelek: építőkövek, amik hajdan élt férfiak, pálos szerzetesek emlékét őrizik. Az 1200-as évek elején időről-időre néhányan a Pilis erdőibe elvonultak vissza a remeteséget választva. Özséb, esztergomi kanonok is gyakran csatlakozott hozzájuk, majd a tatárjárás után 1242-ben méltóságairól, vagyonáról lemondva végleg visszavonult a Pilisszentlélek és Kesztölc határában lévő Hármas-barlangba, ahol társaival szentélyt és monostort építettek (Klastrompuszta, Szent Kereszt monostor).
Később, ahogy teltek az évek, az ország különböző szegleteiből több remeteség is csatlakozott hozzájuk, közösségbe szerveződtek, majd 1309-től Első Remete Szent Pál után Pálos szerzetesként kezdik őket ismerni. Névadójuk nyomán hitvallásuk a magány és a csend szeretete, az elmélkedő imádság volt. 1328-ban aztán XXII. János részéről a pápai jóváhagyást is megkaptak, mint az első magyar alapítású szerzetesrend. A török megszállásig népszerűségük töretlen volt, szerte az országban számos kolostort alapítottak.
A mai Pilisszentlélek közlében IV. Béla 1263-ban egy vadászkastélyt adományozott a pálosoknak, pár évvel később, 1287-ben pedig IV. Kun László király bízta meg azzal a szerzeteseket, hogy a mai falu határában lévő Benedekvölgye nevű helyen kápolnát és kolostort építsenek. A kolostor az 1500-as évekig szépen gyarapodott, a Szentlélek kolostorban Károly Róbert is megfordult, Nagy Lajos király pedig 1378-ban a húsvéti nagyhetet töltötte itt, ám 1526-ban a portyázó török hadak lerombolták, az ezt követő években teljesen lepusztult.
Ma már nem sok látszik az egykori templomból és kolostorból, pedig egészen az 1900-as évek elejéig még magasan álltak falai, azonban az építőköveket ezután széthordták. Mégis, így romosan is érdemes felkeresni ezt a kis tisztást, mert a kövei régi idők hitét és dicsőségét őrzik, melyeken megpihenve kitárul az erdő végtelen nyugalma.
MEGKÖZELÍTÉS
