A címben szereplő települést egész biztosan sokan ismeritek festői szépségű fekvéséről, a Klastrompusztán található pálos romokról vagy épp az itt termő zamatos Zöld Velteliniről. Talán csak a köztársaság szó hangzik furcsán egy hajdani bányász faluval kapcsolatban, de a következőkben éppen ezt a legendát szeretnénk megismertetni veletek.
Kesztölcre 1956. október 24-én érkezett el a forradalom híre, a helyiek a Tanácsháza előtt kezdtek gyülekezni, néhányan behatoltak a pártirodába, és megsemmisítették a kommunista jelképeket. Később Simonek Lukács bányász kikiáltotta a köztársaságot, amit olyan komolyan vettek, hogy az egyes beszámolók szerint még a Csehszlovákiához vagy az Amerikai Egyesült Államokhoz való csatlakozás lehetősége is felmerült.
Mivel a falu kommunista vezetői elmenekültek, újjá kellett szervezni a közigazgatást. Október 28-án falugyűlés tartottak ahol, megválasztották a nemzeti bizottságot és a forradalmi bizottságot. A nemzeti bizottság azonnal össze is ült és határozatot hozott a pékség és a pálinkafőzde zavartalan üzemeléséről.
A pálinkáért cserébe szereztek egy lerobbant tankot az esztergomi katonáktól, amit aztán a kesztölci nemzetőrök vittek fel a faluba. Leadtak egy próbalövést a pilisi hegyek felé, de aztán otthagyták a tankot a sportpályánál, mert kifogyott az üzemanyaguk. Ha viszont már volt harckocsijuk (még ha menni nem is tudtak vele), betelefonáltak a közeli csolnoki kőbányába, ahol 1400 politikai fogoly dolgozott és megfenyegették az őröket, hogy tankkal szétlőnek mindent, ha nem engedik szabadon az embereket. A csolnoki rabokat később tényleg kiengedték.
Budapest eleste után november 17-én értek az orosz tankok a Kesztölc felé vezető úthoz. Leadtak pár lövést a falu felé. A nemzetőrök hamar felismerték, hogy az oroszok szétlőnék az egész falut, ha harc bontakozna ki, ezért inkább gyorsan elrejtették fegyverarzenáljukat. Az oroszok fasisztákat nem találtak, de tankkal elmentek a pálinkafőzőig, és magukhoz vették az ott található italkészletet.
