Barion Pixel

A Kovácspataki-sziklák meghódítása – Walczer Patrik képriportja

Jobbra és balra billentették virágaikat az erős szélben a tavaszi héricsek, melyek a fák mögött megbújva, „csoportosan” vigyázzák a rendet a Kovácspataki-hegyek, avagy a Burda egyik eldugottabb kilátópontján. A naplemente mellett csak a tárogató hangja nyújt felemelőbb érzést, mely dallamaival újra összefogja az anyaországi és a felvidéki magyarokat.

Kovácspataki-hegyek, Burda, Helembai-hegység. Nevezzük bárminek, csalogató szirtjei a túrabakancs felhúzására ösztönzik a kalandorokat. Krizán Tomi, helembai idegenvezetőnk, a Chlabaturism oldal szerzője bátran ad tippet, ha egy kis kirándulásra adnám a fejemet. Általa jutottunk el az új helembai kilátóhoz, legutóbb pedig a Kovácspatak üdülőtelep feletti sziklára.

A kocsit a Duna melletti buszmegállónál hagyva indultunk el a piros jelzésen, mely egy rövid szakaszon a forgalmas vasútvonal mentén halad. A vasúti átjáró után balra, a szirtek és egyben  Párkány felé kell menni mintegy 50-60 métert. Feltűnt, hogy a felsővezetéket tartó oszlopoknál a kábelek néhány centire elemelkednek a talajtól, így ha valaki nem figyel, könnyen megbotlik bennük.

Az idősek otthona sarkánál kezdődik csak igazán a túra, ugyanis onnantól erőteljesen emelkedik a terep. A kanyargós ösvény 1-2 percen belül eléri a Rédly villa romjait. Igen kár érte, régi képeslapok alapján takaros kis épület volt. A kövek között rögvest kiszúrtunk egy szépen faragott elemet, ami a főhomlokzat részét képezhette egykor. Mérgelődni nem érdemes, Csehszlovákiában nem számított fontosnak, hogy megmaradjon ez a kis kúria az utókornak. Éppen csak búcsút intettünk a maradványoknak, máris elértük az elágazást, ahol balra kell letérni a piros jelzésről.

Kemény kis kaptató következett, ahol bizony a túrabakancs a legjobb megoldás, ugyanis sok helyen a talaj porózus, a kövek könnyen kimozdulnak. A fák között hamar fel is bukkant a Dunakanyar szíve, a Helembai-sziget, valamint az Esztergomi Bazilika, melyet körbeöleltek a Gerecse vonulatai. 

Már itt érdemes elővenni a fényképezőgépet, ugyanis tavasszal tele van a folyó felé néző domboldal tavaszi hériccsel, nem ritkák a tenyérnyi méretű virágok sem.

A sárga szirmok szemlélése közben kürtszóra figyeltünk fel. Érkezett is a zakatoló tehervonat Garamkövesd felől, majd mielőtt még magyar földre ért volna, „felszántotta” a repcével benőtt Ipoly menti réteket. Minden lépésünknél vigyázni kellett, hogy ne tapossuk el a katicabogarakat és az óriási munkát végző galacsinhajtót.

Kisvártatva előbukkant a fák közül a szikla tetején álló egykori országzászló rúd kőtalpazata. Krizán Tomi elmesélte, hogy Felvidék visszacsatolását követően 1939-ben a Budapesti Cserkész Szövetség építette és egy kis időre újra Magyarország zászlaja loboghatott rajta.

Ám már hiába keressük a nagy trikolórt, még a tartót is leszerelték a második világháború után. De azért egy hazafi gondoskodott róla, hogy egy kis szalag álljon ott emlékként, mely büszkén hirdeti összetartozásunkat.

A talapzat melletti tűzrakásnál pihentünk meg pár percre és bár elképzeltük, hogy milyen jó lenne ezen a helyen szalonnát sütni, a terület védettsége szempontjából el is vetettük az ötletet. Helyette kinéztünk a sziklákra, ahonnan 180 fokos panoráma tárult elénk.

Kevésbé stabil lábúak csak az erdő széléig merészkedjenek, onnan is gyönyörű a kilátás. Persze nem tudtuk mindegyik csúcsot beazonosítani, de a Naszály, a Vaskapu, a Gete és a Hegyeskő is kötelező.

A táv oda-vissza egy kilométer, tűrhető szintkülönbséggel, igaz a meredek emelkedő azért kellően  kivesz az emberből energiát. Ha valaki nem éri be ennyivel, a piros jelzésre visszatérve tovább sétálhat a Burda szíve felé, ahol további érdekességek várják a kalandorokat.

Walczer Patrik, e sorok szerzője, újságírói hivatása mellett szenvedélyes természetjáró, aki a kirándulásaira sosem felejti magával vinni a fényképezőgépét. Kedvelt célpontja a Magas-Tátra és természetesen a Dunakanyar. A jól ismert túracélpontok látogatása mellett egyre gyakrabban keres fel rég elfeledett ösvényeket vagy járatlan erdőket. Ha szeretnétek a többi képét is megnézni, keressétek fel és kövessétek be az instagram oldalát

https://www.instagram.com/walczerphoto/

MEGKÖZELÍTÉS

Magazin

A reneszánsz sárkány éve Vácott – Báthori 550 emlékév

ác ebben az évben megidézi a város reneszánsz virágkorát. Az eseménysorozat apropója, hogy 550 évvel ezelőtt szentelték váci püspökké a humanista Báthori Miklóst, aki Mátyás király udvarával vetekedő reneszánsz központot alakított ki Vácon.   A több hónapon átívelő eseménysorozat célja, hogy a látogatók bepillantást nyerjenek a város 15-16. századi virágkorába. A résztvevők megismerhetik az itáliai […]

Tovább olvasom
Magazin

Látógatóban az Eszperantó-forrásnál – Walczer Patrik képriportja

Világbajnoki címmel is felér és joggal lehetünk büszkék, ha télen megembereljük magunkat, felkelünk a kanapéról és a telefont túrabakancsra cserélve barangolunk egyet a természetben. Az élmény most sem maradhatott el, tehénbőgés és láncfűrész hangja kísért a piliscsévi Eszperantó-forrásig vezető utamon. Mérte már valaki stopperrel, hogy mennyi idő alatt ér oda a kiszemelt célponthoz? Amennyiben igen, […]

Tovább olvasom
Magazin

A Studenka-forrás felfedezése – Walczer Patrik képriportja

Szinte teljesen lerúgták magukról az utolsó leveleket is a fák és már vastag hóréteg borítja az erdőket, hegyeket, ám a tél beköszönte előtti utolsó napokban még felkerestük a piliscsévi Studenka-forrás környékét, hogy megörökítsük az ősz minden színárnyalatát. Képriport az eldugott pihenőhelyről. Remek kis körpanoráma tárul elénk a piliscsévi Kálvária utca felől megközelíthető Tetős-hegyről, ahol legutóbbi […]

Tovább olvasom